A sorozatban a filmkészítés szempontjából jellemzőek némely esetben a hosszú snittek, melyek akár 2-3 percesek is és több helyszínesek lehetnek (pl. a jelenet a Voyager tárgyalójában kezdődik, majd a szereplők áthaladnak a hídra és onnan tovább a kapitányi irodába). Elsősorban ott jellemzőek a hosszú snittek, ahol a főszereplők az eléjük tárt problematika megoldásának tervét igyekeznek létrehozni.
A Doktor frázisai (mint például az "Én orvos vagyok, nem pedig...") párhuzamba állítható az eredeti sorozat hajóorvosának, Dr. McCoy-nak a híres mondataival. Továbbá a Doktor jelleme hasonlóságot mutat McCoy-éval (valamint a VOY-ban a Doki alapvetően egy komikus figura, akárcsak a TOS-ban Bones), ami arra enged következtetni, hogy a Doktor-karaktert nagy részt McCoy-ról mintázhatták. Alapvetően jellemző a Star Trek univerzumára ez a fajta kijelentés, szinte mindegyik sorozatban majdnem minden főbb szereplőnek a száját legalább egyszer-kétszer elhagyja ez a mondat: "Én ... vagyok, nem pedig ..."
A Voyager asztrometriai laborjában a háttérműszerek képein olykor a csillagászattal kapcsolatos populáris kultúrában leggyakrabban ábrázolt Helix nebula és az M2-9-es nebula látható. Ám ez a díszlet-dekoráció baki, hiszen a Galaxisunk azon végéből, ahol a Voyager jár ugyanezeket a csillagászati objektumokat más szögből látnánk, de a labor képernyőin a földi megfigyelőpontból készült, ráadásul 20. századi felvételek láthatóak.
A kapitányi iroda falán Leonardo Da Vinci Önarckép c. festménye lóg.